Bliss' Rapsodic World

Én is megcsináltam :)

Tue, 09 Sep 2008 08:43:23 GMT

You are The Lovers

Motive, power, and action, arising from Inspiration and Impulse.

The Lovers represents intuition and inspiration. Very often a choice needs to be made.

Originally, this card was called just LOVE. And that's actually more apt than "Lovers." Love follows in this sequence of growth and maturity. And, coming after the Emperor, who is about control, it is a radical change in perspective. LOVE is a force that makes you choose and decide for reasons you often can't understand; it makes you surrender control to a higher power. And that is what this card is all about. Finding something or someone who is so much a part of yourself, so perfectly attuned to you and you to them, that you cannot, dare not resist. This card indicates that the you have or will come across a person, career, challenge or thing that you will fall in love with. You will know instinctively that you must have this, even if it means diverging from your chosen path. No matter the difficulties, without it you will never be complete.

What Tarot Card are You?
Take the Test to Find Out.

bme - neptun

Fri, 05 Sep 2008 09:10:39 GMT

Ruka, te tudtad, hogy az új neptununk kinézetét meg lehet változtatni? Van egy csomó "témája", még a régi kinézethez hasonlót is ad~~~
~ * ~ ~ * ~ ~ * ~
Amúgy én egész megbékéltem a neptununkkal. Így a regisztrációs héten szinte minden tárgynak VAN órarendi információja, el is töltöttem fél napot, hogy megcsinálgassam, aztán most új helyzet van, de mindegy, hagyom a fenébe, a jelenlegi órarendem maradhat.
~ * ~ ~ * ~ ~ * ~
A KTH szerint is neptunhiba, hogy a pénteki óráim egyben szombatinak is látszanak - helyes.
(lásd: http://www.kth.bme.hu/index.php?news_show&news_id=45875)
Szerencsére nekem van egy IGAZI szombati órám is, egyetlen alkalommal, és ezt a véletlent - pont a szombatra áttett munkanapra esett volna, ha nem jelentkezem át mégis egy másik kurzusra (így most laza egy hónappal előbb túlesek a dolgon, YAY).
~ * ~ ~ * ~ ~ * ~
Tegnap megnéztem a Legényanya c. filmet (lásd: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1474). Sok szeretettel ajánlom mindenkinek.
~ * ~ ~ * ~ ~ * ~
Az órarendem:

	hétfő	kedd	szerda	csütörtök	péntek
8:00-9:00	Meló		Számelmélet e.	Informatika 3 e.	Analízis e.
9:00-10:00	Meló		Számelmélet e.	Informatika 3 e.	Analízis e.
10:00-11:00	Meló		Észlelés	Analízis gy.	Internet programozás alapjai
11:00-12:00	Meló		Észlelés	Analízis gy.	Internet programozás alapjai
12:00-13:00	Meló			Kultúraszociológia
13:00-14:00	Meló			Kultúraszociológia
14:00-15:00		Analízis e.		Informatika 3 gy.
15:00-16:00	Számvitel	Analízis e.		Informatika 3 gy.
16:00-17:00	Számvitel			Számelmélet gy.
17:00-18:00	Kommunikációs készségfejlesztés - magyar			Számelmélet gy.
18:00-19:00	Kommunikációs készségfejlesztés - magyar

Ezeken kívül van még egy Programozási feladat 2 nevű szépségem, ami jó lenne, ha olyan lenne, mint az előző félévi Progfel 1, de hát sajnos nem olyan. Ez gyakorlatilag házi feladatokból meg két "versenyből" fog állni, alig várom.
És amit ki ne hagyjak, az összesen két alkalmas Konfliktus megelőzés-kezelés-közvetítés-tárgyalás, ami majd egy pénteki délutánra és a rá következő szombati délelőttre esik majd.
Amiket a kreditek miatt vettem fel:
- Észlelés
- Kommunikációs készségfejlesztés - magyar
- Konfliktus megelőzés-kezelés-közvetítés-tárgyalás
- Kultúraszociológia
A többi vagy kötelező, vagy nagyon érdekel ^^
Ami kötelező, és a tavalyi hülyéskedésem miatt buktam belőle:
- Analízis
- Számelmélet

Hja, meg a meló, mert hát olyat is írtam. Amíg nincs zh-időszak (nekünk általában a szorgalmi időszak közepén és végén néhány hét alatt lefutnak a zh-k), addig visszajárok könyvelgetni oda, ahol nyár végén is dolgoztam. Legalább gyakorlatban is kipróbálom azt a számvitel nevű csodát ^^

~ * ~ ~ * ~ ~ * ~
Mindenkinek sok szépet s kellemest :)

munka

Wed, 06 Aug 2008 18:44:14 GMT

Valahogy sikerült visszajutnom abba a könyvelőirodába, ahol már két éve is dolgoztam vagy egy egész hónapot. A dolgozós része a dolognak rosszabb, mint akkor, mert most már nem kell postára se menni T_T - de amúgy nagyon is okés. Azt még nem tudom, hogy pontosan mennyiért is dolgozom, de tekintettel arra, hogy a) lusta voltam mélyebben utánanézni a dolognak; b) gyáva kukac vagyok és tiszta szívemből gyűlölök telefonálni, jobb lehetőségem egyáltalán nincs, és ha a legrosszabbul jövök ki belőle, még akkor is nagyon jól járok :D

Maga a meló amúgy igggen izgalmas: naphosszat ülök egy számítógép előtt, és egy adatbázisból nézegetek végeláthatatlan listákat, amik alapján kinyomtatott pénztárbizonylatokra írom rá a sorszámokat, tűzöm hozzá a megfelelő eredeti számlákat és lyukasztom ki a cucmákot, aztán lefűzöm mappába. Szóval: néz, három karaktert leír, felemel, összetűz, kilyukaszt, mappába fűz. És kész, ez fél perc, jöhet a következő. Hja, igen, előbb a kinyomtatott pénztárbizonylatokat egy kilométerhosszú leporellótömbből kell kivagdosni, attól görcs áll a kezembe, a munka többi része meg altató-szerű...
Na jó, bevallom, van más is, de elenyésző a különbség, ugyanolyan izgalmas az összes.

De ez nem keserít el, mert elrontani nem tudom, és ha alvás nélkül kibírom a napot (két óránként kijárok arcot mosni hideg vízzel és hideg kapucsínót iszogatni XD), akkor csudijól járok. A protekció, ugye...

sikeres (?) félév

Tue, 10 Jun 2008 22:40:20 GMT

Szal, a legutóbbi epizód óta történtek:
- bekönyörögtem magam a pótzh-kra (szabályellenesen mindkettőre)
- teljesítettem őket
- levizsgáztam
- minden oké, teljesen és tényleg :)

Vagyishát most a vizsga az igazán érdekes.
OK, talán bennem van a hiba, de kb egy heti megfeszített tanulás után még mindig alig konyítottam a geometria elméleti dolgaihoz, sőt.
Reggel úgy indultam, hogy szerencsétlen Császárom már lassan kikészült attól, hogy megállás nélkül ismételgethette: "nem lesz semmi gond, átmész a vizsgán, nem buksz meg" "még ha meg is buksz, egy hétig készülsz rá és jövő héten megint elmész, és akkor már tuti meglesz" "igen, így van, ha egyik vizsgán se mégy át, jövőre is felveheted vizsgakurzusként" "meglesz ez simán, ne aggódj már annyit" "hányszor mondjam, nem fogsz megbukni, na" ...

Még átnéztem néhány dolgot, míg beértem. Ott aztán tanárbácsi belibbent, közölte, hogy fél tízkor neki egy kicsit el kell mennie, de siet vissza.
Kisztotta a tételeket - vagyis hát, mindenkihez egyenként odament, javaslatot tett bizonyos tételek kidolgozására, a vizsgázó ellenjavaslatot tett, végül kompromisszumot kötöttek, és ment tovább. Én az első változatban kiegyeztem.
Fél tízkor tanárbácsi fogta magát, és közölte: "Ne feledjék, csak azt írják le, amit tudnak is!" - és egy cinkos mosoly kíséretében távozott.
Mit tehettem volna, mellettem volt a dossziémban az összes tétel?...
Megjegyezném, hogy addigra már kilencven százalékban kidolgoztam a tételeimet, és jóformán csak ellenőrzés céljából használtam ki a lehetőséget. Ettől függetlenül igen, végigolvastam a kidolgozott tételt a mappában.
So, tíz előtt nem sokkal visszajött a tanárbácsi. Lefelelt két ember, már nagyon untam magam, és pofátlanul beelőztem Albit, aki amúgy látványosan mozgolódott, mikor az előttem lévő befejezte a feleletét, mintegy jelzésként: "most én következem, én megyek felelni!" - hát végül nem ő ment, hanem én.
Tanárbácsi állati rendes volt. Kicsit makogtam, de rendben volt a dolog, aztán szerette volna tudni, hogy a Poincare-körmodellben hogyan ellenőrzöm az axiómarendszerünk helyénvalóságát.
Köhöm, köhöm. Most már rémlik, hogy mintha beszéltünk volna róla, de egy szót sem írtam le a dologból, sőt, a többiek sem, mert csak megemlítettük. Tényleg. Megvan mások jegyzete is.
Na mindegy, ez nem volt lényeges annyira, mert a többi úgy ahogy ment. Aztán a probléma megoldása jelentett egy kis hibát még, mert ugyanez a dolog jött elő a Poincare-félsíkmodell származtatásakor is, de azért jó voltam.
A második tételem kb ugyanilyen volt, csak azzal a különbséggel, hogy fontos dolog volt, ami nem rémlett, viszont csak két picike dolog (amúgy az egyiket azért hibáztam el, mert amíg a bácsi meglógott, egy mások által kidolgozott tételből vettem valami nagyon fontosnak hangzó dolgot, ami igazából nem volt igaz sem XD).

A végén azt mondta, hogy hát látja, hogy valóban felkészültem, de azért még vannak hiányosságaim. Magamban felsóhajtottam: igen, én kedves elégségesem, gyere a mamihoz! - de még hozzátette, hogy "...ezért most csak egy négyest tudok adni."
Hát azt hittem, leesek a székről meglepetésemben, de egy jó kényelmes régimódi széken ültem, és az nem engedett.
Hát, mázlim volt.
Olyan tételt is kaphattam volna, hogy szó nélkül kivágódom egy egyessel - és négyest kaptam!...

Tehát az összes tárgyam teljesítettem a félévben, amit felvettem, és tekintve, hogy majd' feleannyi kreditet vettem fel, mint javallott, számításaim szerint még így is 2 az ösztöndíj-átlagom. (Amúgy meg a sima kreditsúlyos [szumma(tárgy jegye * tárgy kreditje) / összes kredit]: 3,75 - igen, büszke vagyok magamra!...)

M iért Á llunk V azze?...

Tue, 04 Mar 2008 11:20:52 GMT

Pénteken, február huszonkilencedikén, a hónap utolsó napján épp időben odaértem a vonatállomásra. Jaj de jó, gondoltam én, még egy percem van, veszek is gyorsan egy bérletet, hogy le ne maradjak a következő hónapban. Pénztáros ablak, kop-kop, "igeeeen? - márciusi diákbérletet kérek innen odáig", pénztároskisasszony nyomtat, én pénzt bead, bérlet a visszajáróval visszajön. Közben éppen bemondták, hogy érkezik a vonatom, siettem is ki hozzá, gyorsan felszálltam és szép szabályosan ráírtam a diákigazolványszámomat a bérletemre.
Midőn azonban a tollat táskámba süllyesztém, tekintetem megakadá azon érvényességi időszakon: 2008 FEBRUÁR (02.01. - 03.05.)
Na gondolhatjátok.
Ülésről felállni, vonaton végigdübörögni (egy néhány perc csendes meditáció után, mialatt végiggondoltam, hogy hogyan is lehetséges ilyen irgalmatlan mód ostoba emberi lény létezése), kalauznéninek gondot elmagyarázni kicsit sem ideges-udvarias hangnemben, tanácsot végighallgatni: ahol leszállok, menjek be a pénztárba - ha ott mégsem tudnak vele mit kezdeni, menjek vissza arra az állomásra, ahol fizettem a szarért.
OK, korán volt még és délután úgyis vissza kell mennem, mindkettő megoldható.
Nálunk az állomáson két váró van, és az egyik a másikból nyílik, ebben van a pénztár. Nos, a két várót elválasztó ajtó zárva, rajta gyönyörűen szerkesztett-nyomtatott papírragasz: Ma - dátum - a pénztár - időpontig - tart nyitva. Órára nézek: nédda, negyed órával lekéstem...
Sebaj. Délután úgyis vissza kellett mennem a városba. Állomáson pénztárba be, hülye nőt kiszúr, odaballag. "Délelőtt akartam itt venni egy márciusi diákbérletet. Februárit kaptam." És bár nem hívtam fel rá a figyelmét, tudta, hogy ő adta el nekem azt az izét. "De hát nem mondta, hogy mikorra kéri!" - nyögte felháborodottan és amolyan le-vagy-szarva-hülye-utas-hangon, mire elsoroltam neki, hogy pontosan milyen szavakkal kértem a bérletet. Ciccegett egyet és nyomtatott másikat. Fasza.

Nem tudom, nem mondtam neki, de szerintetek én vagyok a hülye, hogy a hónap utolsó napján azért már igazán a következő hónapra vesszük a bérleteket, nem?...

Más: Ma fél kilenctől tízig előadáson voltam, ahogy az évfolyamom nagyrésze. Kár, hogy az előadónk nem vette a fáradságot, hogy részt vegyen a jeles eseményen...

headdesk effektus

Wed, 27 Feb 2008 19:24:52 GMT

Kb öt perccel ezelőtt ültünk az ebédlőasztal körül (anyu, apu, aki gépezett egy méterrel arrébb, a leendő sógorom, a nővérem közben sétálgatott körülöttünk, a kedvesem meg én).
Egyszer csak azt látom, hogy becsúszik a képbe egy csúnya vaskos ujj. Mire leesett, hogy azért olyan, mert túl közel van, addigra a csinos kis ujjacska BENYÚLT AZ ORROMBA, AZTÁN MEGSIMOGATTA A POFIM.
...
Igen. A leendő sógorom.
Kerek egy perccel később én még sokkos állapotban voltam, a többiek már abbahagyták a röhögést.
*kifeküdt*

egyetem

Tue, 26 Feb 2008 21:27:36 GMT

Khm, nos.
UTÁLOM A C-T.
Volt előadás. Nem is egy. Volt gyakorlat. Nem is egy.
Engem érdekel a programozás. Szorgalmasan jegyzeteltem végig.
Már az első előadás anyagát is rögtön bevágtam következő gyakorlatra.
...
Gyakorlatokon megoldunk olyan feladatokat, amiket az előadás és a korábbi gyakorlatok alapján meg tudunk oldani. Még nekem is sikerülni szokott.
...
A házi feladatok olyan problémák, amik a tapasztaltabb, némi programozásos ismerettel és C-beli gyakorlattal rendelkező csoporttársaimnak is komoly nehézséget okoznak, mellesleg a már létező megoldásoknak nincs sok közük az általam lejegyzetelt mérhetetlen ismeretanyaghoz.
...
És ez még messze nem gáz.

(Amúgy minden rendben és szép az élet, csak ez egy picit betett most ^^;;)

politika, gyűlöletkeltés

Sun, 20 Jan 2008 21:13:49 GMT

Valahogy nem tudom távol tartani magamat a dologtól. Akármennyire is próbálkoztam egészen eddig, valahogy mindig megtalált, csábított, hogy szóljak hozzá, gondolkozzak el rajta...
Tisztában vagyok vele, hogy az sem egészséges, ha az ember teljesen elzárkózik a politikától, de az sem, hogy kialakulatlan személyiség túl gyakran foglalkozzon vele, márpedig az eltelt években szinte kényszeresen folyt rám mindenünnen a téma: a politikusok így, a politika úgy...

Még mindig undorítónak tartom a mai élő politikát. Ezt a véleményemet, a jelenlegi helyzetre támaszkodva, még jó sokáig nem is fogom megváltoztatni.
Viszont egyszerűen nem tudom tovább elzárni magam attól, ami részben politika, részben a saját életem is, ez teljesen világos.

Csak egy apróság.
Mi a gyűlöletkeltés? Ha valaki azt mondja, hogy "büdös cigók", vagy ha a cigányok önmaguk által is hirdetett tettei oly módon fenyegetettségben tartanak, hogy este se a fővárosban, se sehol máshol nem merünk kilépni az utcára?

egyetem

Mon, 31 Dec 2007 16:16:33 GMT

Nos, nekem csak két vizsgám lesz ^^ (mert a másik két vizsgatárgyamból megbuktam XD)
A pótlási hét elején még úgy volt, hogy három tárgyból bukom. Felmegszemből végül átmentem, de abból is... ott voltam minden pótzh-n, és csak a gyakiv jellegűn mentem át XD
Utólag mondták a többiek, hogy könnyű volt az anal gyakiv. Mindenki csodálkozott rajta, mivel MM, a kedvenc tanárbácsim valamikor félév elején csendesen megjegyezte, hogy a 70 fős évfolyamból 50-et szándékozik megbuktatni. A zh-k olyanok is voltak, terrorista módon állította össze és a pótzh-kat úgy is javította... Pedig arra rendesen felkészültem.
Erre a gyakiv-n olyan feladatok voltak, hogy adott körhöz adott pontból érintő egyenlete, pfeh...
Szal... A vizsgától még nem rettegek. Annyira. Csak egy egész kicsit...
Végül is, csütörtökön (01.03.) kezdem Kombinatorika és gráfelmélettel. Tanár bácsi egyszer kijelentette, hogy női matematikus márpedig nem létezhet, és amellett is VIK-es, ami már önmagában is egy intő jel.
Lineáris algebra 15-én. Azzal még nem igazán foglalkoztam...

vidi XD

Sat, 24 Nov 2007 15:32:32 GMT

Nem mondok semmit. Csak nézzétek meg, ok?

egyetem

Thu, 22 Nov 2007 20:46:34 GMT

Jó rég írtam, igaz?
Hát, nem igazán jövök a gép közelébe. Naponta nézem a mailjeimet, egy- vagy kéthetente feljárok kicsit msn-re, néhány naponta utánaolvasok a dolgaimnak, de csupán az egyetemi dolgaim kapcsán intézkedem. Sehol egy bejegyzés vagy ilyesmi.

Na akkor, a helyzetről.
Úgy tűnik, hogy mégiscsak átmegyek úgy a tárgyaim feléből. Analízis, számelmélet, feladatmegoldó szeminárium - nagy a valószínűsége, hogy ezekből buktam, a többi majdhogynem jó is lett.
Németre talán már az első néhány hét után se jártam be. Valahogy nem tűnt úgy, hogy a nulláról induló csoportom utolérne ebben a félévben, de arra is rájöttem, hogy az így nyert idővel nagyon is tudok mit kezdeni.
Ebben a két hétben ellógtam a kezdő úszásomat, amit amúgy nagyon szeretek. Talán négyszer vagy ötször hiányozhatok összesen, és hátra van még három alkalom. Eltekintve attól, hogy reggel hétkor már átöltözve bent kell lenni a medencénél a vacak időbeosztás miatt, igazán jó.
Az évfolyamtársaimmal nagyon jól megvagyok, csoporttársaimmal meg még annál is jobban. Az egyik srác, Zoli, akivel szinte minden óránk közös, nagyon sok dologban hasonlónak mutatkozik. Sok időt töltünk együtt, még a Kedvessel is találkoztak vagy kétszer, és jól elbeszélgettek. Vele szoktam kitárgyalni a Naruto legújabb epizódjait, na meg a régieket, hasonlít a humorunk és az ízlésünk, szóval igen közös van bennünk. Nem is csoda, hogy gyakran lyukasóráinkban együtt ülünk valahol, házit írunk vagy csak beszélgetünk. Ma például meg akartam mutatni neki a mangaboltot a lurdyban. Pechemre egy hónapja megszűnt, bár a helyén lévő ékszerüzlet feletti óriás címtábla még mindig a régi kedvencet hirdeti. Hogy önmagunkat vigasztaljuk, bementünk inkább az Alexandrába, ahol a fantasy-sci-fi polcoknál igen sok időt eltöltöttünk, közös olvasmányélményeinket boncolgatva meg ilyesmik. Aztán meséltem egy kicsit az én kedvenceimről meg ő is a saját kedvenceiről. Később (más polcon) találtunk egy érdekes könyvet, ami nőkről szóló közmondásokat gyűjtött. Hát, igen vicces volt, főleg, hogy hangosan olvastuk fel a különböző izgalmas sorokat, enyhe hímsoviniszta éllel poénkodtunk (igen, hímsoviniszta vagyok: a mai nők többsége nagyon is megérdemli), később klasszikusokról beszéltünk, aztán kortársakról. Aztán még berángattam néhány boltba, meg leültünk egy padra beszélgetni. Isteni narutos nosztalgiázás volt, felidéztük a legjobb pillanatokat, aztán meséltem egy kicsit fictionökről - még slashekről is, de csak felületesen.
Aztán megbeszéltük az analízis házi egyik feladatát, amit én már megcsináltam, és még értettem is.

Az analízis egy remek tárgy, én imádom, még az előadó-gyakorlatvezető MM-t is kedvelem, mert nagyon jó tanár. Egyetlen hibája, hogy abszolút eltökélte, hogy az idén felvett hetven nemberből ötvenet mindenképpen meghúz. Ez meg is látszott az első ZH-n. Előre félek a másodiktól. Ha a második ZH-n nem érek el húsz pontot, el se mehetek vizsgázni. Szar ügy. Az előzőn hetet értem el.
No mindegy. Még befejezem a házit, holnap ugye le kéne adni, és már egy hete folyamatosan készen van a háromnegyede. Tegnap akartam befejezni - de hát a fiúk egy nagyon izgalmas pókerpartit játszottak épp akkor, a két órányi lyukban...

egyetem 1

Thu, 13 Sep 2007 18:43:50 GMT

So, ez az első hét, és még van egy napom belőle. OMG
Ahhoz képest holtfáradt vagyok...

Az órarendemben többnyire normális dolgok vannak: minden reggel nyolcra járok be, kivétel persze hogy megyek csütörtökön hétre úszni (végre megtanulok ^^), aztán valamikor délután jöhetek haza. Kivéve kedden. Kedden ugyanis nyolctól este hétig bent vagyok ^^;;

Amúgy nagyon jó, élvezem az előadásokat és a gyakorlatokat, csak az a gáz, hogy mindenki mérföldekkel okosabb nálam. Az eddigi előadásokról úgy jöttek ki a többiek, hogy "minek kell ezeket elmondani, mikor úgyis mindenki tudja már rég" - nekem meg amúgy minden új információ volt, de sebaj. Meg a gyakorlat minimum kétszer olyan gyorsan pörög, mint amilyen sebességgel én gondolkodni képes vagyok, ezért aztán gondolkodás helyett körmölök rendesen, aztán később előveszem, átnézem, elolvasgatom, gondolkodgatok rajta, levezetem, és végül rájövök, hogy hogyan és miért. Ohyeah...

Az emberkék rendesek, meg kedvesek, meg jófejek, többnyire persze... Leszámítva, hogy az a bizonyos "a nők szája két dologra való..." srác is hozzánk került, meg valami képernyőpattanást is túl sokszor látok, aki úgy néz ki, mint egy éretlen tizennégy éves kocka, és úgy is viselkedik, leszámítva, hogy nem igazán kocka, csak... béna, éretlen, gyerekes.
Viszont néha vannak ilyen fura dolgok. Mondjuk megy a beszélgetős egy laza 8-12 fős társaságban, egyszer csak szóba kerül valami mágikus dolog, pl. rubik-kocka. Erre hirtelen rajtam kivül az egész csapat begerjed, és csak úgy röpködnek a rekordok hogy kinek mennyivel van három perc alatt, különféle algoritmusokat skandálnak és egyszer csak előkerül négy háromszor hármas, egy négyszer négyes meg két kétszer kettes, összetekerednek és hirtelen kirakják őket...

Szóval, félelmetes csoporttársaim vannak. Amúgy tényleg rendesek, jófejek, segítőkészek meg minden, ha valaki lemaradt vagy nem ért valamit, rengetegen segítenek neki (főleg, ha lány) és már több házit is közösen csináltunk meg. Csak... néha rettenetesen félelmetesek.

Az arányokról.
Rengeteg fontos és érdekes adat van, de én most csak a ránk, gólyákra vonatkozókról fogok beszélni, mert a többit mindig elfelejtem.
Összesen TTK-s gólyák idén a BME-n 143-an vagyunk, 73 fizikás és 70 matekos. Ebből összesen 28 fő lány és 115 fő fiú van, szakonként 10 fizikás lány és 63 fiú, 18 matekos lány és 52 fiú.
Ezek az arányok tudomásom szerint kiemelkedően jók, vagyis "nagyon sok" lányunk van.

Rohadt fárasztó az egész, de nagyon jó és érdekes ^^
So... Megyek aludni. Vagy előtte még átnézem a lineáris algebrát vagy az analízist - holnap ezek fura összeállítása a menü (^___^) //amúgy mindkettő matek, ahogy az óráim nagyrésze is//

élménybeszámoló

Sun, 29 Jul 2007 12:33:59 GMT

Igaz, kicsit kései, mert ugye nem most érkeztem.

Görögország, Nei Pori

Délután fél ötkor indultunk pénteken, és magyar idő szerint fél tízkor, zónaidő szerint fél tizenegykor érkeztünk meg a szálláshoz. Elfoglaltuk a szobáinkat: szülők és nagyszülők egy két hálószobás apartmanhoz jutottak, mi meg egy "stúdiólakáshoz", vagyis egyterű az egész, csak a mini fürdőszoba volt külön. Minden apartmanhoz és stúdiólakáshoz tartozott konyhapult alapvető felszereléssel, vagyis tányérok, villanyrezsó, mosogató, poharak meg ilyesmik, valamint terasz, valamint klíma és hűtőszekrény.
Két háznyira volt a pékség, minden reggel onnan hoztunk reggelinek valót, ebédre valami kis egyszerű étket összeütött a Kedves anyukája, vacsorázni pedig egy kedvenc étterembe jártunk.
Néhány perc sétányira voltunk a tengertől, és valamelyik szomszéd apartmanban lakott Sophie néni, aki valamennyire magyar, valamennyire görög, és a Balkán nyelvei közül azt hiszem az összeset folyékonyan beszéli. Ő volt az összekötőnk, és ők szervezték a programokat is, pl kirándulás a Meteorákhoz, a hegység szélén égbenyúló óriás sziklák tetejére épült kolostorokhoz, amire elmentünk (Kedves már harmadjára), kiruccanás Athénba és még néhány egyéb, amiken nem vettünk részt.
Mikor indultunk a Meteorákhoz, Sophie néni még ellátott minket néhány jó tanáccsal, pl ne vegyünk az ottani ékszerészektől aranyat, mert platinával hamisítják, ő tud jobb ékszerészeket és majd alkuszik nekünk, és ha jegygyűrűt akarunk, majd ő megrendeli. Válaszolni már erre nem tudtunk, mert csukódott a busz ajtaja, és Sophie néni nem jött velünk... Nem sokkal később Kedves és az apukája a Metaxáról beszélgettek, illetve arról az óriás üveg Metaxáról, aminek az alján kis csap is van... Apuka bizalmasan elmondta, hogy már régóta akar egyet venni, de hát ugye sose fogyna el otthon... épp ezért ezt az akciót az esküvőnkre tartogatja...
(Khm, mikor hazajöttünk és megint meglátogattuk a nagypapámat, mert megígértük, hogy elmegyünk, kaptunk pénzt a kelengyémre, mert ebben a nagy melegben nem mernek kilépni a kapun, pedig el akartak jönni velünk vásárolni...)
Mindenesetre a tenger csodálatos volt. Elmentünk kirándulgatnitöbbször is.
Egyszer ketten Kedvessel elvonatoztunk Katerinibe, ahonnan egy néhány perces buszúttal továbbmentünk Paraliára, ami Katerininek, mint nagyvárosnak a tengerpartja, és teljesen más, mint Nei Pori, ahol mi laktunk. Nei Pori kicsi és tágas, azt hiszem a francia riviéra tervei alapján épült, szélesek az utcái és a házakat kert veszi körbe, a tengerpart széles és mindig tiszta, az aszfaltúttól deszkapallók vezetnek majdnem közvetlenül a vízig. Paralia utcái szűkek, túl sok ember van mindenütt, a tengerpartja csak egy vékony kis sáv, a házak mindenütt összeérnek, a keskeny járdát mindenütt elfoglalják az üzletek kirakatai vagy az étkezdék asztalai.
Egy másik alkalommal autót béreltünk, és a szülőkkel körbejártunk néhány közeli helyet, például Kokino Nerot, ami egy icipici falucska rémes köves parttal. Búvárkodtunk kicsit, márványtojásokat szedtünk a parton (Görögországban mindenhol minden márvány...) és csigákat a vízben, aztán továbbmentünk és felfedeztünk egy éppen csak kiépülő, gyönyörű homokos partot egy néhány teleknyi falucskában. Talán összesen kettő ház volt a közelben, de látszott, hogy már felparcellázták a helyet. A homoksáv széles volt és látszott, hogy tisztították nemrég, kukák és öltözőkabinok álltak a szélén, a víz meg dugig volt kagylókkal.
Aztán szombaton haza kellett indulnunk. Reggel kilencig el kellett hagyni a szállást, viszont ha azonnal indultunk volna, az éjszaka közepén érünk haza... Úgyhogy közmegegyezéssel megálltunk Paralia Kateriniben néhány órára, meg ugye Duty Free boltban...
Oda-vissza a határátlépések könnyen megvoltak, leszámítva a sorbanállást (legtöbb odafelé másfél óra Makedóniánál), és hazafelé a magyar vámosokat, akik felmásztak a buszra és végigtúrták a csomagjainkat. Végül vasárnap hajnali négy után nem sokkal érkeztünk meg, fél ötre már be is rámoltuk a csomagjainkat a házba és elmentünk aludni.

Magyarország, Aggtelek

Hétfőn reggel együtt indultunk Kedveséktől a szülőkkel, akik a Mátrába igyekeztek egy kis gombaszedésre-kirádnulásra, és mivel valamennyire útba esik a mi házunk is, elhoztak minket idáig. Itt összeszedtük még húgomat a párjával és bepakoltunk a kicsi kocsiba, aztán bementünk Pestre, mert unokahúgom otthagyta az útlevelét, és semmilyen más igazolványt nem hozott magával... Szóval muszáj volt nekünk elmenni érte, mert négyünkön kívül mindenki ott volt már Aggteleken szombaton. Így aztán persze csak délután fél három után érkeztünk meg mi is a szállóhoz.
Még hétfőn este elmentünk az egyórás rövidtúrára, kedd délelőtt a kétórás középtúrára és szerdán az ötórányi hosszútúrára a barlangrendszerbe. Csodálatos volt, gyönyörű és fárasztó. (az ezekből készült bemutató a http://moondust.uw.hu/aggtelek.pps linken letölthető)
Csütörtökön elmentünk a szlovákiai jégbarlangba, ahol évekkel korábban már voltam. Hát... Sokkal jobbra emlékeztem, és őszintén szólva nem érte meg, de délután végre sort kerítettünk a kis erdei sétánkra, amit már régóta terveztünk. Persze az ötlettől szinte mindenki undorodott, hogy ebben a rekkenő hőségben és amúgy egyáltalán gyalog kirándulni menjen, de anyuék velünk jöttek, így négyen nekivágtunk a kis kirándulásnak. Láttunk néhány őzet, talán szarvast is, rengeteg vad nyomát, és folyamatosan ittunk, de csak akkorra jött meg a kedv a folyadék kiadásához, mire hazaértünk a szállóba. Persze mivel apu is benne volt a csapatban, a "séta" vagy "kirándulás" reményeim szertefoszlottak, ugyanis kedves édesapám ezeket automatikusan átértelmezi a "túra" jelentésére... így aztán nem meglepő, hogy hullafáradtan értünk haza. Legalábbis anyu és én hullafáradtak voltunk, Kedves kissé elfáradt, apu meg végre érezte, hogy megmozgatta tagjait a laza tizenkét kilométeres túrával.
Pénteken a család leutazott Tiszaújvárosba a strandra, csak mi ketten maradtunk. Mikor mindenki távozott, mi visszafeküdtünk aludni, és csak délután keltünk fel XD
Szombaton hazajöttünk, jeee.

Magyarország, "itthon"
Szombaton Kedves már haza is ment, de vasárnap este megint eljött hozzánk. Hétfőn meglátogattuk a nagypapámat, aztán, mivel a szomszéd ház a nénikémé, és most épp ott laknak a hollandok (nénikém, bácsikám, két unokahúgom meg Jan), hozzájuk is beköszöntünk. Kaptunk két dögnehéz csomagot, hogy hozzuk már el haza, ha már úgyis ott vagyunk... Remek.
Kedden elmentünk Kedvesékhez. Valami baleset volt Pesten, a busz nem jött, úgyhogy mentünk egyebekkel, de az meg kerülő, és amúgy is másfél órát vártuk előtte a buszt... Szóval az alig több, mint egy órás útból majdnem négy és fél órás lett... Szóval pihenésképp fürödtünk egy hatalmasat a medencében. Aztán elmentünk horgászni, meg szerda este is, és csütörtök este is horgászat volt, csak akkor négyesben mentünk.
Pénteken hazajöttünk, jejj, azzal az elhatározással, hogy maradunk jó ideig, ugyanis már engem is zavar kicsit, hogy jóval több időt töltünk Kedveséknél, mint nálunk.
Szombaton pedig húgommal kicseréltük a szobáinkat. Mivel a két szobában a szekrények és asztalok nem szétszerelhetőek, viszont az ajtókon se férnek ki, így csak a holmit és az ágyat cseréltük át... De így is egy egész napos művelet volt.
És jeee, vége is a sztorinak mára ^^

Jajaja, felvételi.
141 pontom lett, ez mindenhova elég lenne, ahova jelentkeztem, de ugye első hely...
Tehát szeptembertől: BME matekszak jeee!!!

itthon

Sat, 21 Jul 2007 11:31:01 GMT

Waww, most érkeztem haza több, mint két hét után. Nyaralás, yay ^^
Majd igyekszem utánaolvasni mindenkinek, de még nagyon le vagyok maradva...

nyaralások hejj

Wed, 04 Jul 2007 12:51:50 GMT

Pénteken indulunk Görögországba, onnan aztán következő vasárnap érkezünk haza, és juhé, Aggtelek jön egy hétig.
Mindkettő családos, mindkettő másik család ^^
Görögországba Kedves szüleivel és nagyszüleivel megyünk, összesen hatan. Előre élvezem, és régóta alig várom már! Aggtelekre pedig a szüleimmel, a testvéreimmel és az ő kedveseikkel, unokatestvéreimmel és szüleikkel valamint az idősebbik unokatestvérem pasijával megyünk, összesen tizenhárman XD

Ezekből pedig az következik, hogy ha eddig néhány naponként meg is lehetett találni, most több mint két hétre teljesen eltűnök. Bár asszem amúgy is nő a távolság köztem meg a számítógép között...

Bankett

Sat, 23 Jun 2007 07:51:48 GMT

Tegnap délelőtt elszenvedtem magam a suliba, merthogy a szerdai eredményhirdetésen egyetlen bizonyítványt sem adtak oda, jöjjünk el péntek délelőtt. Aztán hazajöttem, maradt vagy három órám... Aztán összekészültem és mentem a bankettra ^^
Nagyon jó volt!
Nincs igazi osztályközösségünk, az lehet, de csudijól éreztük magunkat. A sulitól két utcányira voltunk, a "Mongol" étteremben. Félig-meddig önkiszolgáló, a kiválasztott husit az orrod előtt sütik meg, és annyit eszel-iszol az előre befizetett összegért, amennyit csak akarsz. Baromi jó hangulat volt, Tamás meg Viktor le is részegedtek.
Tamásról talán nem vettem volna észre, mert még nem volt olyan csúúúnya állapotban, de fura dolgokat mondott, pl viccelődve a fülembe súgta, hogy "béébii" meg búcsúzásképp csókot kért. Persze puszit adott ő is. (annyi puszit adtam-kaptam, amennyit négy év alatt összesen se o.O) Ez nem is lenne olyan rémesen furcsa, hogy valakit részegnek nézzek, csakhogy Tamás volt az, akinek a jóvoltából "hivatalosan" is fiúnak számítok az osztályban/iskolában.
Összetegeződtem az osztályfőnökömmel, a kémiatanárral, az ééédes matektanárommal és az angoltanárral. Az angolos csoport meg szerdán megy tequilázni, jejj ^^
A végén meg anyu értem jött. Annyira rendes tőle, hogy akárhányszor ilyen kis esti kimaradásom van, mindig falajánlja, hogy értem jön és hazahoz ^^
Waww, most meg mindjárt megyek Kedvesékhez, ahol összcsaládi banzáj lesz délután. Ha elég jó időben érek oda, talán még a készülődésben is segíthetek ^^

másoktól

Wed, 20 Jun 2007 18:40:32 GMT

You Are An ISTJ

The Duty Fulfiller

You are responsible, reliable, and hardworking - you get the job done.
You prefer productive hobbies, like woodworking or knittings.
Quiet and serious, you are well prepared for whatever life hands you.
Conservative and down-to-earth, you hardly ever do anything crazy.

In love, you are loyal and honest. If you commit yourself to someone, then you're fully committed.
For you, love is something that happens naturally. And you don't need romantic gestures to feel loved.

At work, you remember details well and are happy to take on any responsibility.
You would make a great business executive, accountant, or lawyer.

How you see yourself: Decisive, stable, and dependable

When other people don't get you, they see you as: Boring, conservative, and egotistical

What's Your Personality Type?

Emelt szintű matek szóbeli, meg ami még előtte volt...

Wed, 13 Jun 2007 15:21:19 GMT

A szóbelim rendkívül jó lett. De ami mindezt megelőzte:

Nos, az úgy kezdődött, hogy csütörtökön végre meglett az összes témaköröm kidolgozva (25 db), és úgy gondoltam, hogy ezzel arra a napra le is tudtam a tanulást. Pénteken meg jó sokat lustálkodtam, de délután mentem át Kedvesékhez, úgy volt, hogy együtt tanulunk (ő magyart én meg matekot), aztán szombaton késő délután - kora este volt a névnapi vacsorája, ami nagyjából hat ember a közeli családtagok közül, kaja, beszélgetés, vége.
Khm, nos pénteken este belemásztunk még a medencébe, aztán mire lefeküdtünk, már kurva szarul éreztem magam, vagyishogy egész délután fájt a fejem, de addigra már nagyon kiütött. Kedves azt mondta, hogy kicsit meleg is az arcom. Ehh, nála nem úszhatom meg a legkisebb sérülést se, úgyhogy azonnal hozta a lázmérőt, aztán mire eredmény lett, a lázcsillapítót is. Szombaton hajnalban arra keltem, hogy fáj a fejem, a hasam, rettenetesen fázok és azonnal ki kell rohannom a mosdóba. Kaptam rá emésztő-baci-rendbeszedő-kapszulát, lázcsillapítót és rengeteg gyógypuszit és -simogatást. Sajna olyan vacakul voltam, hogy ezután már visszaaludni se tudtam.
Később kaptam még egy lázcsillapítót. Ezután nemsokkal a testhőmérsékletem felment harminckilenc fölé, úgyhogy Kedves hozott egy lavórnyi hideg vizet meg egy rakás törülközőt, és azokat teregette-csavargatta rám. Ettől aztán kicsit jobban lettem, a nap közepén még aludni is tudtam valamennyit, ebédre pedig megettem egy egész kekszet.
Kora délután Kedves hazaszállított a családi járgánnyal, mert azért azt mégse, hogy amíg ott náluk kis összejövetel van, addig én a szobájában szenvedjek, vagy lekényszerüljek a többiek közé tök betegen... Szarul lennék mindenképp, de itthon legalább tudok pihenni.
Estére már olyan jól voltam (újabb adag gyógyszer után, amihez itthon juttattak hozzá a családtagjaim), hogy egy egész szelet pirítóst meg tudtam enni, de azt már nem árulom el, hogy ehhez mennyi idő kellett :)
Aludni nem igazán tudtam normálisan, mivel meghatározott időnként rámtört az érzés, hogy nekem azonnal wc-hez kell jutnom (az egyetlen dolog, ami a legnagyobb fejfájás és hasfájás közepette is futásra késztetett egész idő alatt).
Reggel anyu bepakolt a kocsiba, elszállított az orvosi ügyeletre, ahonnan épp akkor távozott az orvos, de sebaj, az asszisztens nagyon segítőkész volt, végül még seggbeszurit is kaptam, hátha az gyorsabban hat, aztán kiváltottunk egy adag No-spát vagy mit meg Smectát. (Ha egyszer a doki azt mondja nektek, hogy "Smecta", akkor kérdezzétek meg, hogy lehet-e valami mást helyette, mert olyan, mint a vízben elkevert homok, még csak fel sem oldódik.)
Hétfőn már majdnem emberien éreztem magam, délután tudtam tanulni is. Átnéztem az összes témakört, mindegyikhez részletesen átvizsgáltam a tételt, a bizonyítást, a definíciókat, és estére már rohadtul izgultam.

Sosem szoktam izgulni vizsga előtt, de most tényleg rettenetesen izgultam, és nem csak este, hanem egész reggel is meg aztán délelőtt, mielőtt behívtak.
Fél tízre szólt a behívóm, kb fél kilencre odaértem, és nagyjából fél tizenegykor sorrakerültem. A terem előtt meg találkoztam két osztálytársammal, akik biológiából mentek emelt szintre, úgyhogy ez némileg segített.
Bent a vizsgateremben három negyvenes nő ült, és rendesek voltak, mert a mosolyteszten (rámosolygok, vajon visszamosolyog-e?) mind átmentek és a kérdéseimre, hogy használhatok-e körzőt meg ilyesmik, kedvesen válaszoltak.
A tizenkettedik tételt húztam (a tizenegyes tételemről este kiderült, hogy hiányzott az egyik legtöbb pontot érő része... figyelmetlenül dolgoztuk ki basszus), ami "A hasonlóság és alkalmazása háromszögekre vonatkozó tételekben", és hozzá egy remek kis feladatot, aminek a megoldási vázlatát már első olvasásra felállítottam fejben. Nos, ez egy rendkívül egyszerű témakör, egy nagyon egyszerű definíció tartozik hozzá, több egyszerű és könnyen bizonyítható tétel és némi mesélgetés.
Amíg vártam a soromat, mindent szó szerint le tudtam írni, amit el akartam mondani, szép ábrát szerkesztettem a feladathoz, aláhúztam a legfontosabb részeket és két tételt is leírtam-bizonyítottam, amiből végül az egyiket áthúztam, mert nem szeretem XD
Az előttem lévő csaj már mindent elmondott, addig folyamatosan beszélt és nem is igen szóltak közbe, úgyhogy gondolom jókat mondott, de nem figyeltem, de amikor végeztem, épp belekezdett a feladatának ismertetésébe.
Nos, rögtön az elején félreértette szegény, és annyira zavarbajött, mikor vizsgáztatói segítséggel újrakezdte (arra még csomó pontot lehet kapni!!!), csak hebegett és a legegyszerűbb szorzásokba is belebonyolódott. Szóval, amíg így felelt, csináltam egy még nagyobb és még szebb ábrát a feladatomhoz XD

Mire kimehettem az asztalhoz, már pontosan tudtam hogy mit és hogyan és milyen sorrendben fogok mondani, marha jó volt.
Szépen mosolyogtam, visszamosolyogtak megint, ami sok szempontból is jó, főleg idegen vizsgáztatók előtt. Először is, jobban érzi magát az ember, ha mosolyog, ez tényleg automatika a szervezetben, aztán jobban érzi magát az ember, ha visszamosolyognak rá, magabiztosabbnak látszunk, a vizsgáztatók pedig barátságosabban néznek ki és valószínűleg barátságosabban gondolnak ránk, ha arra a "mosolygós kisdiák"-ra gondolnak.
Viszont emellett izgultam is, emiatt rettenetesen hadartam, ami nem tesz jót, ha az ember még raccsol is, mert könnyebben belebotlik a nyelvem a szavakba és belezavarodom a saját mondókámba. Viszont a tanárok nagyon imádták, hogy rengeteg ábrám van, és amikor ábrázolós részhez értem mindig eléjük tettem és szépen mindent mutogattam. Jól mondtam el mindent és hibátlan lett az a kb három számításom, amit csináltam, a feladatom tökéletes, az elmélet tökéletes...

Nem mondtak semmit persze, de egyszerűen mindent jól mondtam. Nincs semmi, ami miatt levonhatnának pontot... Tutibiztos.

Aww, mehetek tanulni a középszintűre...

Írásbelik

Thu, 07 Jun 2007 15:36:47 GMT

Achris érettségi krónikája nyomán, saját eredményeimhez igazítva:
Magyar, középszint: 92 pont (max: 100) / 92% / (5)
Matek, emelt szint: 105 pont (max: 115) / 91,3% / (5)
Történelem, középszint: 73 pont (max: 90) / 81,1% / (5)
Földrajz, középszint: 90 pont (max: 100) / 90% / (5)

Uff, kedden lesz matek szóbeli, aztán rá egy héttel középszintű szóbelik.
Még mindig nem tanultam rá XD

The Golden Compass

Sun, 13 May 2007 09:21:20 GMT

Achrisnél láttam, aztán kattingattam, aztán... Lett egy gibbonom, amit Albusnak hívnak. O.O
Bele lehet mászni, elvileg megváltoztatható 12 napon belül.

Saját magamnak megválaszolva a feltett kérdéseket, már nem is gibbon.
Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy minek gondoltok ti XD

Ezen a linken meg szebben és nagyobban el lehet érni:
http://www.goldencompassmovie.com/?93890

coyote

Wed, 18 Apr 2007 16:13:06 GMT

I took the "The Animal Spirit" quiz on gURL.com
		My animal spirit is... The Coyote According to shamanistic wisdom, coyotes are the animal world's trickster. Coyote people have a way with words, and a unique way of seeing the world. Never ones to take things at face value, coyote people question authority with sly jokes. Read more... What is your animal spirit?

Kitaláltam!

Mon, 09 Apr 2007 11:43:09 GMT

Megvan, mit kérek ballagásra!
Legalábbis, hogy mit kérek anyuéktól.
A görögországi utat a kedvesemmel. Márminthogy az ő szülei hívtak minket, hogy menjünk velük, mármint Ő meg én, és végül is tényleg nem olyan nagy összeg, meg hát láttam a korábbi nyaralásaik képeit - gyönyörűek - meg végighallgattam azt a sok mesélést a helyről...
Szóval megyek nyaralni Császárommal meg a szüleivel, és ezt kérem anyuéktól ^^
Nővéremtől meg majd egy telefont, azt hiszem.
Nem mintha az enyémmel gondom lenne, leszámítva, hogy néha random leesik róla egy-két alkatrész, a borítás darabkái, ilyenek. Még jó, hogy most kezdte el ezt csinálni, amíg még van választásoom XD

"szép könnyedén, ahogy szombat délben szállni illik"

Sun, 11 Mar 2007 12:35:13 GMT

Júlia nem akar a földön járni

Szépen vagyunk öltözve, csillog a hajunk
Gondolhatod, erre most is adunk
A város felett éppen Júlia lebeg
Ámuldozunk, és mint annyi mindent, ezt se értjük
Nincs semmi baj, nem is kérdezősködünk
Ha lebeg, hát lebeg, nagy dolog, mi is jövünk
Hátrébb megyünk, innen nekifuthatunk
Próbálkozunk, vajon éppen nekünk miért ne menne?

ó-ó-ó-ó

Júlia nem volt erős, vagy több mi nálunk
Júlia nem volt se jó se szép
Most Júlia nem akar a földön járni
Fölszállt inkább a fejünk fölé

Próbálkozunk kézzel-lábbal csapkodunk
Úgy verdesünk, hogy már jobban nem tudunk
A város felett még mindig Júlia lebeg
Szép könnyedén, ahogy szombat délben szállni illik

Júlia nem volt erős, vagy több mi nálunk
Júlia nem volt se jó se szép
Most Júlia nem akar a földön járni
Fölszállt inkább a fejünk fölé

Júlia nem volt erős, vagy több mi nálunk
Júlia nem volt se jó se szép
Most Júlia nem akar a földön járni
Fölszállt inkább a fejünk fölé

Nem megy, tudom, de ha már szállni nem lehet
Megmozgatunk itt lent minden követ
Célozgatunk, egyszer még eltalálhatunk
Júlia, kedves: jobb lesz önmagadtól földet érni

Júlia nem volt erős, vagy több mi nálunk
Júlia nem volt se jó se szép
Most Júlia nem akar a földön járni
Fölszállt inkább a fejünk fölé

.~. .~. .~.

//Napoleon Boulevard//

ötletek?

Fri, 09 Mar 2007 16:10:48 GMT

Nővérem vagy két hete néhány naponta megkérdezi, hogy mit kérek ballagásra-születésnapra (májusban lesz mindkettő).
Az a baj, hogy semmi ötletem sincs.
Esetleg egy új telefon vagy egy új akármi vagy valami... mármint nővérem javaslatai. Nekem meg fogalmam sincs.
Őszintén szólva nincs szükségem új telefonra. Bár az enyém kicsit már leamortizálódott (hiányzik róla egy kis darab műanyag, amit tegnap vesztettem el a szobámban, és azóta se találom), de még tökéletesen használható, és én nagyon szeretem.
Egyéb dolgokra sincs szükségem.
Nővérem ugyan adott egy keretet, amin belül gondolkodhatok, de hát... Ettől nem lett több ötletem.
Nektek néhány?...

vers

Sat, 11 Nov 2006 18:31:21 GMT

Temetők csendjében, sírok nyugalmában,
Rád várok, Kedvesem, szép fehér ruhámban.
Fejfákat kerülgetsz, míg hozzám érsz,
Senki-ásta, üres hantokra lépsz.
Elfújod szemfedőm:
A kékes levegőt.
Halálcsókot lehelsz fáradt arcomra:
Életet szívok ajkadból ajkamba.